Másnak úgyse kell.
És ha kéne, itt vannak derék magyar harcosaink, vasárnapi honvédek, gárdistak, férfiak, akik vállvetve harcolnak, ha kell a gyepükön, ha kell a Donnál, hogy megvédjék ezeréves határainkat. És különben is, körülölelnek minket a magas Kárpátok bércei, melyek megóvnak minden csapástól a világválságtól kezdve a hurrikánig. Hazánk szélvédettnek szélvédett. De épp ezért megmarad a büdös is.
Ha fenyegetőzni kezd egy szájszagú próféta, vagy ha szivacsos agyával elbőgi magát egy büdösbuzogányt kérődző tehén a szürkemarhacsordában, mert azt hiszi, küretkanállal kaparják méhét, mikor csak annyira hülye, hogy magától kergült bele egy karóba. Hisz azt se tudja, hol van. Egy szorzótáblára is csak bámul, mint borjú az új kapura. Meg is érdemli az a zsidó, aki jobb híján ennek szopja véresre tőgyét. Csúcsminőség. Vidal Sasson.
De mielőtt belegabalyodnék ebbe a 'hortobágyos/magyar ugaros' allegóriába, elvágom az egészet, hogy érthető legyek, mert tudom, nem beszél újmagyarul ez az atomókor. Mármint néhány hardcore Jobbikos, akiknek szánnám az egészet. Még ha tudom is, hogy 'úgyse olvassák, és ha olvassák, nem értik, ha pedig értik, akkor annál rosszabb' nekem, de nem, ettől nem félek. Nincs annyi pia, hogy le tudjam inni magam a szintjükre. Ott már búvárkeszonban körmölnek egyeseket és nullákat szimatszatyros kockásfüzetükbe a Mariana-árok mélyén, és Kiszel Tünde is világít, mint az a faszfejű horgászhal.
Ha nem lovas a rendőr, én se pitbullal jövök
Persze, hogy sarkosan fogalmazok, hadd legyen alakja az egésznek. Nem úgy, mint a szétfolyó Szabóné Kocziha Tündének, a Jobbik békéscsabai vezetőjének, a mélymagyar párt Békés megyei alelnökének, tehenünknek, hümm, amőbánknak, aki pártközleményben tiltakozott, amiért az aradi vértanús városi ünnepségen felolvastak egy Faludy György-verset, mikor Faludy "cionista és magyarellenes költő." Az eszem megáll. Gondolom, ennél már csak az lenne botrányosabb, ha pajeszos zsidók szavalnának Faludyt. Még szerencse, hogy a négerek nem tudnak verset mondani.
Mostanság egyre türelmesebb vagyok, kezdem végleg kinőni a kamaszos odamondogatást, de az ilyenektől úgy kiakadok, mint a békéscsabai Jobbiknál a magyarméter. Ezek után Szabóné Kocziha Tünde tényleg tehet egy szívességet, dugja föl magának a logarlécét. Bocsánat az expresszív képért. Ha valakit zavar, öntse le Domestosszal, ahányszor csak akarja, de hiába, mert a Jobbik szellemi nyomorúságáról előbb-utóbb úgyis "térképet rajzol a penész" (JA).
Betelt a pohár, oroszlán váltja kiscicát
Mert hisz mennyire csapadék társaság ez a Jobbik. És még ők akarják megmondani, hogy ki a magyar. Mert ők aztán a nemzetmegtartó erő. Döntő többségük középfokon se beszéli a magyar nyelvet, ezt akárki megállapíthatja, aki olvassa-hallgatja őket, mert funkcionális analfabéták. De akkor legalább egytől-egyig amolyan fajtiszta, combos legények lennének. Ám ehhez képest kétharmaduk annyira latyak, mint egy teleszart búvárruha, a főideológustól kezdve a legutolsó keretlegényig. Persze, ha sokan összeállnának még Edgar Davidsot is megvernék, nemhogy engem, de attól még vicc, hogy ők kurjongatnak vérvonalról a bíborfolyók zavarosában kuttyogatva. Ők, baszki, a friss erő, az "új emberek."
Milyen család sarja, ki rúgja Morvai Krisztinát?
Amikor egy latyak, dadogó Jobbikos kinyögi, hogy valaki nem magyar, az annyira groteszk látvány, mint amikor a kövér, puhos nácik szónokoltak a heroikus, neoklasszicista szoboróriások alatt a felsőbbrendű fajról. Hogy nem szégyellték magukat. Bár Hitler erről jegyezte meg egy gyönge, vajkaramellás pillanatában Hermann Rauschningnak:
"Mondok Önnek egy titkot. Láttam az új embert, mint egy látomást. Könyörtelen és félelmetes volt. Visszariadtam tőle." Nos, biztos nem Vona Gáborra gondolt. Akit már a mélymagyarok között is sokan szefárd zsidónak bélyegeznek egymás közt, mert úgy látszik, a legmélyebbnél is van mindig mélyebb, ahogy minden nőnél van jobb nő, és minden bajnok legyőzhető.
Bár éppen Faludy Györgyöt nem lehetett megtörni, mert valahogy mindig szart mindenre. Igazi vagabund volt, ahogy mondani szokták, és azt, hogy túl a kilencvenen bevállalt egy meztelen fotózást, el lehet ítélni, de ki tudja, hogy mink mit csinálnánk olyan idősen, ha megérnénk ezt a kort. Csak egy-két idézetet emelnék be Faludytól, arról, hogy az őt ismertté tevő Villon balladák átköltésére hogyan reagált a harmincas évek végének cenzora: "Nagy gazember volt ez a francia. Ha élne, a Gestapo rég lefogta volna. De nem él. Adja ki. Egye a fene." Faludy a Villon álnév alatt sok mindet kimondhatott, amit a saját neve alatt nem. Ha tudták volna, hogy a mai napig egyik legismertebb Villon-vers, a Haláltánc ballada valójában Faludy szerzeménye, akkor mindjárt berágtak volna az urak. "Még szerencse, hogy a szélsőjobbról senki sem tudott franciául, nemhogy a 15. századi nyelvhez konyított volna" - írja Faludy. "Persze a jobboldali sajtó fuldoklott méregtől." Mármint a harmincas évek végén, ugye. Hetven éve.
Remek. Arról, hogy Faludy később hogyan harcolt az amerikai hadsereg kötelékében a második világháborúban, majd hazatérve hogyan tartóztatták le a negyvenes évek végén, és miképp került a recski munkatáborba, majd élte túl, arról el lehet olvasni a Pokolbeli víg napjaim című kötetét. Ha élne Faludy, arcon röhögné a pöcs Jobbikot. Mi ez neki.
Mert Jézus Krisztus egy cselekvő ember volt
Dehát minek olvasnánk Faludy Györgyöt, a nemzetellenes és cionista költőt, amikor itt van nekünk a jó Döbrentei Kornél, az igazi költő. A nemzeti Nyomasek Bobó. Aki a Magyar Rádióban előbb felolvassa versét, melyet bármelyik küldetéstudattal megvert kamasz is meg tudna írni, majd kinyilatkoztatja remegő hangján, hogy őt üldözik, lám, most is a rádióban bújkál, és azért nem olvassák elegen, mert az emberek meg vannak félemlítve. Mintha Döbrenteit csak a katakombák mélyén lehetne olvasni éjjellátó szemüvegben, amíg le nem csapnak a gyurcsányista terminátorok. Pedig itt-ott olvassák, de csak azért, mert sokan elhiszik, hogy "üldözik." Ebből nyeri minden legitimitását. Egyszerű ez, mint az egyszeregy. Csak most Szabóné Kocziha Tünde rá ne lépjen az állára a párosujjú patáival.
Inkább úgy halok, mint Tupac
Ahogy Döbrentei Kornél blődli baromságait az úgynevezett üldöztetés, látszólag úgy igazolja a Jobbik minden fingását az, hogy ők legalább kimondják, van cigánybűnözés. Hányszor hallom ezt, mikor leszólom a Jobbikot. És igazuk van, hogy tematizálták a cigánybűnözést, mint releváns társadalmi problémát. De nehogy már ez teljesítmény legyen. Az álló óra is naponta kétszer pontos időt mutat, és bármelyik kocsmai verekedésben előfordulhat, hogy egy hadonászó részeg teljesen véletlenül egy asszonyverőnek vág oda.
A Jobbik ezen a cigánykérdésen hízott annyira naggyá, hogy már észrevegyük, ha valahol a Viharsarokban Faludy Györgyöt akarják betiltani, mert annyira kinyílt a csipájuk az EP választás után. Az egész Jobbik-rákosodás megelőzhető lett volna, ha a magyar politikai elit kimondja azt, ami az emberek tapasztalata, és nem maszatol. Könyörgöm, én még a nagyon liberálisok közé tartozom, de én is azt mondom, hogy a cigánybűnözés fogalom használatának nagyon is van relevanciája, és akkor még eléggé finom voltam. Ellentétben a legfelvilágosultabb értelmiséggel, amely itt már alkalmazhatatlan játékszabályokból és kedves álmaiból épít magának várat, mint M. Péter György, a médiaszociológia Kirk Lazarusa. Be is költözne oda, és ha föl nem ébredne, akkor az álom lenne a valóság. Kár, hogy a valóság végül ráborított egy lavór hidegvizet.
Álom-királyfit vitt, tova vitt / Moslék-országnak mentiben
A Jobbik lába alól csak valami értelmes és egyszersmind hatásvadász romapolitikával lehetne kirántani a talajt. Mert más mondanivalójuk nincs, hisz 'szellemileg alultáplált társaság' ez, ahogy Márai Sándor írta a nyilasokról. De addig itt lesz nekünk ez a jó kis Jobbik, minden jel szerint jövőre be is kerülnek a parlamentbe. És akkor már még erősebb pozícióból, bizottságokból óbégathatnak Faludy Györgyök betiltásáról. Mert ez a sötét, bunkó pártocska aztán tudja, ki fér bele a Kárpát-medencébe.
Ha jól emlékszem, Hatvany Lajos mondta, hogy nem akar egy olyan országban élni, ahol nincs helye egy Ady Endrének. Én most így vagyok Faludy Györggyel, hogy felnagyítsam saját kis miniatűröm, bár sanszos, mindenki leszarja, hogy én mit akarok. De ha egyszer végül mégis olyan Magyarországunk lesz, ahova nem fér bele Faludy, ám legyen. Nincs mit tenni. Magyarország a magyaroké.
Minden másra ott a Eurocard Mastercard.
